Tihanyi visszhang

Gólyatábor 2011

Amikor nekiállok írni valamit, elsőként mindig valamilyen inspirációs forrás után nézek. A tea és a csoki mellett ezúttal Atibond mindig fantasztikus képeihez fordultam, illetve Etele nem kevésbé inspiráló facebook postjához, amely így szól:

„Húszfős fülke, éjszakai fürdőzés, kerítésmászás, reggeli ébresztő, Piroska és a Mónika, ruhacsere és harci puszi, tihanyi városnézés, fára mászás és leghosszabb kötél, Kelemen Kabátban és Pedro kocsmája, Hawaii pizza és borpárlat Zoltán Szalai módon tálalva, a remeknél is jobb nevelői társaság. Ezt már csak fokozta a gólyatábor felülmúlhatatlan csapata, Kupper Boróka, Zsófia Légrádi, Renáta Fehér, Zsolt Pilisi, Bence Szabó, Pleszel András és Kozma Viktor. Szép volt srácok!”

Megjegyzem, a post egy kicsit elfogult, valójában minden csapat egyformán fölülmúlhatatlan volt, mindazonáltal remekül összefoglalja a tábor eseményeit és hangulatát. Instruktoraink már kezdetektől fogva mindent megtettek jókedvünk biztosítása érdekében, nem riadtak vissza a szolid dorgálástól sem, ha valakit azon kaptak, hogy nem itta meg, vagy netalántán ki akarta önteni a VBK adagját. Igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ilyen féltőn gondoskodó emberek vettek körül minket kollégiumi életünk nyitányán, akik nem hagyták, hogy akár egy percig is unatkozzunk a tábor ideje alatt.

Az első nap még az összemelegedésről szólt, ezt segítették elő a kreatívabbnál kreatívabb feladatok, úgy tűnt instruktoraink tárháza kimeríthetetlen ezen a téren. Közösen ettük a banánt, nyaltuk a csokit, megtörtént a jogászok kicikizése, miközben a BME-s és a Corvinus-os közgazdász – jelöltek ölték egymást a háttérben. Legnagyobb közösségépítő erővel a gólyatánc elsajátítása bírt, ami mindig felpörgette a gólyákat, amikor az emberpróbáló feladatok terhe alatt elpilledni látszottak. Az esténket egy kellemesen olcsó és barátságos helyen töltöttük. A nagy tér lehetővé tette, hogy ki – ki a maga módján kapcsolódjon ki: a terem egyik sarkában ezerrel ment a party, míg a túlvégen rögtönzött wellness – centrum alakult ki, a harmadik sarokban pedig Atibond élte ki kreativitását (nekem személy szerint Dóri a két gyertya közt az egyik kedvenc képem). Az éjszaka folyamán néhányan bevállaltak egy fürdőt a Balatonban, bár a többség azért ódzkodott a hideg víztől.

Másnap reggel folytatódott a közösség épülése a közös korai kelés, a reggeli torna bizalomjátékai, majd a csapatversenyek által, amelyek során mindenki megvillanthatta személyisége rejtett oldalát. A nap egyik fénypontja az ismert meséket különböző műfajokban feldolgozott színdarabok bemutatása volt. Nehéz helyzetbe került a zsűri, hiszen sok a színészi képességekkel megáldott junior, aki ráadásul ötletes és bevállalós is egyben. Egyesekből a költő bújt elő, voltak, akik fizikai adottságaikkal bűvölték el a bírákat, mások egyszerűen csak a lényegre tapintottak rá, bizonyos szimbolikus szavak használatával. Mivel a feladatok megoldása során közösségünk túlzottan megerősödött, a második napon instruktoraink szükségesnek látták rombolni egy kicsit a kialakult bizalmat. Napközben a két Virág – elvtárs szedte áldozatait, ezért senki sem érezhette biztonságban magát, ha kettesben maradt valamelyik társával. Az állítólagos álgólya beharangozása egyesekből a nyomozót hívta elő. A délidő kicsivel komolyabban telt, Tombor András látogatott el hozzánk, aki a kollégium alapvető értékeiről és céljairól beszélt.

Délután szerencsénkre elég jó idő volt ahhoz, hogy a vízparton folytassuk a csapatépítést és rombolást. Ezúttal ruhát cseréltünk, harci puszit adtunk, a lányok próbáltak elmenekülni a fiúktól, akik ezt többnyire nem hagyták. Vacsi után jött a tábor másik fénypontja, az éjszakai vetélkedő a Tihany körüli erdőben, amely többé – kevésbé zökkenőmentesen lezajlott. Így végül csak az egyik csapat tévedt el, csak egy ember esett le a fáról, csak néhányan szédültek neki a kerítésnek. Ugyanakkor komoly rekordok születtek (hét ember két lábon), remek csapatindulók íródtak, ezért összességében érdemesnek találtattunk a gólyaeskü letételére, amelyet természetesen mindenki fél lábon, orrot befogva, magasba emelt kézzel szavalt fél órán keresztül.

Végül egy éjszakai túra hazafelé, egy szélsebes vonatút, és újra a kollégium, amit már igazi, gólyaesküt letett lakóként vehettünk birtokunkba.

Összefoglalásként csak három szó: Indián nyár, Tihany, MCC…

Légrádi Zsófia

Miért jelentkeztem az MCC-be?

Arról kellene most írnom, miért jelentkeztem a Mathias Corvinus Collegiumba. Őszintén szólva fel sem merült bennem a kérdés, hogy ne jelentkezzek. Már a Collegium középiskolás képzésének is tagja voltam, s ebből kifolyólag teljesen evidens volt számomra, hogy csak ide jelentkezhetek. A Középiskolás Program annyi érdekes információval, tartalmas olvasmányélményekkel és igaz barátokkal gazdagított, hogy nagyon igyekeztem bejutni az egyetemi programba is.

Hogy miért érte meg ez a döntés? Ha az ember életében lezárul egy életszakasz és új következik, szükségképpen meg kell újulnia. Ez a változás sokféle lehet, de egy biztos, a ránk ható környezet lesz az, amely átformál minket. Ebben a Collegiumban olyan közösség tagja lehetsz, amely arra ösztönöz téged, hogy kihozd magadból a maximumot, hogy a legjobbá válj a szakmádban, és ehhez minden segítséget megkapsz nemcsak az itt dolgozóktól, hanem az összes itt lakótól is. Az MCC valójában egy ugródeszkát jelent céljaid eléréséhez. Egy szakmailag elismert oktató- és előadókar biztosítja, hogy az itt megszerzett tudással kiemelkedj a többi egyetemista közül. Megismerkedhetsz, jó kapcsolatot építhetsz ki más szakmabeliekkel, így növelheted kapcsolati tőkédet.

Összefoglalva: a sikeres élet kulcsa lehet az MCC, ha tényleg komolyan veszed!

Szakács Lilla Fanni

A Collegium egyik lakója mesélt nekem róla, hívta rá fel a figyelmem.
Úgy éreztem, hogy hasznos és értékes lenne az egyetem mellett valami különlegeset csinálni. Szerintem az egyetemen nagyon fontos, hogy tartozz egy közösséghez és legyen egy olyan csapat, amelynek a tagjaira mindig számíthatsz. Úgy gondoltam, az MCC megfelelő hely erre.

A felvételi után féltem, hiszen nem tudtam, hogy mi fog rám várni akár itt, akár az egyetemen. Már a gólyatáborban sejtettem, hogy ez egy jó hely lesz számomra,és azóta ez az érzés csak erősödött bennem. Nagyon szeretek itt élni, imádom a közösséget, úgy gondolom, hogy talán ez adja számomra a legtöbbet.

Az órákat is rendkívül érdekesnek találom; az itt megszerzett tudást később is kamatoztatni tudom majd. Nagyon jó, hogy nemcsak a saját évfolyamom tagjaival, de felsőbb évesekkel is könnyen megtaláltam a közös hangot, és hogyha bármi probléma felvetül az egyetemen, szívesen segítenek.

Az a legjobb, hogy ha lazítani vagy tanulni szeretnék, vagy mondjuk szükségem van egy kis ennivalóra, akkor csak át kell mennem a szomszéd szobába. :)

Egyszóval mindenkinek csak ajánlani tudom, hiszen az egyik legjobb közösségnek lehet a tagja. :)

Dobos Dóra

Minden a középiskolás program táborával kezdődött… Nehéz megértetni másokkal, akik még nem élték át, hogy milyen az az érzés, mikor a tábor első napján bemutatkozol a sok, teljesen idegen embernek és pár nap múlva pedig szomorúan búcsúzol el tőlük, mint jó barátaidtól. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi remek emberrel köthetek barátságot. Ekkor már biztosan tudtam, nekem itt a helyem!

Az ismeretségek ellenére tartottam ettől az új világtól, féltem, hogy nem találom meg majd a helyem ebben a közösségben s a magas követelményeknek sem fogok tudni eleget tenni. Így visszagondolva már csak mosolygok „gólya” hozzáállásomon, mert tudom, hogy ezek az emberek, ha lemaradsz, akkor visszahúznak, ha kételkedsz, akkor motiválnak, egy szóval: segítenek. Óriási támogatást ad az, hogy ebben a számomra teljesen új egyetemi világban van egy biztos pont, ahol kibontakozhatok korlátok nélkül, megismerhetem magam és eljuthatok teljesítőképességem határaihoz.

A plusz tanórák nem az életemből vesznek el időt, hanem a szellemi értékemhez adnak hozzá. Itt önmagam lehetek, megvalósíthatom vágyaimat s mindezt olyan emberek társaságában, akikkel mindezt boldogan megoszthatom…!:)

Pilisi Zsolt

Középiskolásként csak halvány elképzelésem volt arról, hogy mi vár rám a Mathias Corvinus Collegiumban. Reméltem, hogy egy inspiráló közösség tagja lehetek, ahol megmutathatom és fejleszthetem a képességeimet, de ennél sokkal többet kaptam.

MCC – egy mozaikszó, amely mostanra többletjelentéssel bír számomra. Lehetőség arra, hogy barátokat szerezzünk, kikapcsolódjunk és tanuljunk egyszerre. Egy ilyen kis közösségben sokkal szorosabb kapcsolatok alakulhatnak ki, mint egy nagyobb kollégiumban. Ezt segíti az is, hogy vannak közös óráink, ahol együtt tanulhatunk, elkérhetjük egymás jegyzetét, segíthetünk egymásnak és ezzel összekovácsolódunk. Ezek után csak természetes, hogy a szabadidőnket is szeretjük együtt tölteni: biliárdozunk, csocsózunk, beszélgetünk egy nagyot, vagy csak főzünk valamit. Amit a legjobbnak tartok, hogy vegyesen vagyunk: jogászok, közgazdászok, mérnökök, bölcsészek. Ez nem csak az ismeretségi körünket tágítja, de színesebbé is teszi a mindennapjainkat.

Így utólag már világos, amit előre csak sejtettem: nem csak fejlődési lehetőséget és kikapcsolódást nyújt a collegium, de szemléletmódot és barátokat is. Ennél fogva egyértelmű, hogy nem csak a budai hegyekre jó a kilátás, de a jövőre nézve is. :)

Tóth Erika